2009.07.31 - 2009.08.15

Megpróbálom leírni a mi "Euro-kirándulásunkat" két keréken, ami Erdélyben kezdődött.

Az utat már két éve terveztem, de mindig olyan bizonyos dolgok történtek, amik megfékeztek és nem tudtam véghezvinni, de ebben az évben azt mondtam, hogy nem számít a pénzügyi válság, megcsinálom akkor is, ha egyedül megyek.... is így volt, ketten vágtunk neki Szidivel,  a KTM (Frank) nyeregben.

Az előkészületek során, öt különböző útvonalon gondolkoztam, útvonalak, amelyek az örökkévalóság varosában vezetnek.... Oké, de ha mégis ennyi sok km-t motorozunk, egy csomó mindent szeretnék látni, nem csak egy várost, így elkezdtem a neten böngészni és mindenféle adatot gyűjteni (térképek, 3D nézetek, képek, videók, stb.) minél több érdekes látnivalót kerestem, amit útba ejthetnénk kisebb nagyobb eltéréssel a térképen.

Elkezdtem a felkészülést, készítettem egy listát azokról a dolgokról, amelyeket magunkkal kell vinni, bazi nagy lista lett, de lassan a dolgok kezdtek összeállni.

Az útvonal: Románia-Magyarország-Ausztria-Németország-Svájc-Olaszország-Szlovénia-Horvátország-Magyarország-Románia




Össz. kilométer: 5200

Az alvás sátorban és kempingben, kajálás az úton, étteremben, gyorsétteremben, gyakorlatilag ahol sikerül: P

Összesen 16 nap


 I nap


Ötórai ébredéssel kezdjük a napot, felkötjük a csomagokat a mocira es már készen is vagyunk. Indulás előtt dobok egy néhány jó szót Frank-nek megígérek egy pár extrát, csak hogy vigyázzon ránk, és úgy viselkedjen, mint egy igazi kalandor és egyben hozzon minket haza. 06:00 mutat az óra, vetek egy utolsó pillantást az otthonomra és ekkor elkezdődik a mi nagy kalandunk. Az út Magyarországig rendben van, nincs túl nagy a tolongás az úton, gond nélkül átkelünk a vámon és aztán Debrecen fele vesszük az irányt, az M3-as autópályán haladva, a kölcsönkért navigáció le akar téríteni a pályáról, de szerencsére tudom az utat és gond nélkül érkezünk Budapestre, ahol egy hideg sör vár ránk.




Az eredeti terv az volt, hogy elmegyünk sétálni, de mindketten már több alkalommal jártunk Budapesten és úgy döntünk, hogy inkább eldumálunk még egy pár sör mellett, időközben sikerül rendesen beállítani a navigációt is.

 II nap

Megint korán kelünk, mivel el szeretnénk kerülni a reggeli dugót, elég könnyen sikerül kijutni a városból és máris az autópályán vagyunk, itt a navigáció töltője úgy látszik, nem akarja folytatni az utat velünk, mert feladta a szolgálatot. Megpróbálom megbütykölni, de nem sikerül, nincs, mit csináljunk, úgyhogy folytatjuk az utunkat Bécs fele. Ausztria területén egy baleset miatt egy óriási dugóba keveredünk, másfél óra után motorral valahogy kivergődünk, nem is merek az autósokra gondolni. Bécs előtt észreveszem, hogy nem működik a kuplungom, félreállok, igen üresen kapom a kuplungolaj tartályt, feltöltöm, levegőztetek és már úton is vagyunk.  Bécsben mivel hogy Szombat van, két órát azzal töltünk, hogy egy navigáció töltőt vegyünk, ezután beírom a címet és irány a kemping. Kicsomagolunk, átöltözünk és az óváros a következő célpont, itt egy földalatti parkolóba hagyjuk Frank-et mi meg elkezdjük a “kincsvadászatot”. Meglátogatjuk a Hofburg kastélyt, aminek az udvara tele volt hintóval, a városházát, a parlamentet,a becsi operaházat és nem utolsó sorban a Stephansdom-ot, Időközben észrevesszük, hogy motorok parkolnak a járdán, úgyhogy kihozom a KTM-et is, de nem mielőtt  fizetnék kb.10 eurót a 2,5 óra parkolásért, igaz video felügyelet alatt volt a moci.
Bécs egy gyönyörű város, rendezett, tiszta, civilizált emberek, szóval azt hiszem a kedvenc fővárosunk lett..






















 III nap

A harmadik nap 8 körül ébredünk, összeszedjük a cuccokat és avval a reménnyel, hogy még sokszor visszatérünk. Salzburg fele vesszük az irányt ahol először életünkbe-kapcsolatba lépünk az Alpokkal, Attersee környékén hihetetlen látvány tárul elénk, kristálytiszta tavak, óriási sziklák a háttérben.



Itt egy kis szünetet tartunk, készítünk pár képet és gyönyörködünk a festői tájban. Dél körül megérkezünk Salzburg-ba ahol egy szuper kempingre találunk, van medence, ügyes kis elkerített kemping helyek, minden, amire szükségünk van.


A főtér kb. 3-4 km-re van a kempingtől, úgyhogy egy felfrissítő úszás után gyalog vágunk neki a városnézésnek

Salzburg szűk de egyben csodálatos kis utcáin közelítjük meg a főteret, amikor először apró esőcseppek lepnek meg, majd aztán egy tartós nyári eső alakul ki. Nyáriasan vagyunk öltözve de nem adjunk fel, megnézzük Mozart szülőházát, megtisztelünk a jelenlétünkkel egy pár régi templomot,ezek közt a Salzburg-i dóm,St. Peter bazilika, bejárjuk a Rezidenzplatz-ot,  sajnos a Hohensalzburg erődítménybe  nem jutunk fel, mert a csendes nyári eső egy viharrá alakul át és egy kis alagútban rekedünk, legalább sikerült egy pár képet készíteni.
 








Vihar után:



 IV nap

 Németország az úti cél, éspedig Hitler Sasfészke (Kehlsteinhaus). Nagyon hamar Németországba találjuk magunkat, észre se vettük mikor léptük át a “határt” ha lehet annak nevezni, mert biztos csak egy tábla jelezte valahol, de mi azt se láttuk. Ugyanilyen hamar és meglepődve érkezünk meg a Sasfészek lábánál fekvő faluba. Itt egy kis útbaigazítást kérünk és már másszuk is a hegyet, illetve Frank mássza és nem is akárhogy, helyenként 1,2 -es fokozatban, nem gondoltam hogy ennyire meredek. Egy idő után már annyira magasan vagyunk hogy felhők közt járunk és csak a sűrű köd amit látunk, el is tévedünk emiatt, végül úgy döntünk hogy nem nézzük meg a Sasfészket mert úgyse látnánk semmit.

Az utunk a bajor Alpok kanyargós szakaszain folytatódik, egészen az Új Hattyúkő kastély (Neuschwanstein) környékéig, Időközben elkezd esni az eső és másnap reggelig meg se áll. A kemping itt is nagyon jó, egy tó partján fekszik, felhúzzuk a sátrat  a lehető legkisebb pocsolyában a tó partján és reméljük, hogy eláll az eső.





V nap

Egész éjjel az eső verte a sátrunkat, de reggelre szerencsére megállt, nyugodtan 9 körül felkelünk és 11 órakor már le is parkoljuk a mocit Új Hattyúkő (Neuschwanstein) lábánál. Minden rendben ameddig meglátjuk az óriási sort a kasszánál, legalább egy olyan sor mint amilyen a kommunizmus idején volt, amikor banánt meg narancsot hoztak.




A neuschwansteini kastély egy, a 19. században épült bajorországi kastély. A Németország déli részén, Hohenschwangau és Füssen mellett található épületet II. Lajos, Bajorország királya építtette Richard Wagner tiszteletére. A kastély egyike az ország leglátogatottabb turista-célpontjainak.
Sajnos a fényképezés és a videofelvételek készítése nem engedélyezett a kastélyon belül. A 15 turistáknak nyitott terem falain megtálalhatók Richard Wagner művei, A berendezés és dekoráció román, mór, gótikus, bizánci és barokk jegyeket hordoz magán. Sajnos nem voltunk elégé informálódva, hogy a kastély nincs befejezve teljesen és mikor kezdtük magunkat egy mesében érezni, az idegenvezető megköszöni a figyelmünket és a jelenbe rángat minket.






A kastély látogatása után ismét nekivágunk az Alpoknak, ez alkalommal átszeljük Ausztria nyugati csücskét a Fernpass-on (Zugspitze) 1212 m keresztül és belemélyedünk a svájci Alpok szívébe.







Itt annyira el vagyunk magunkkal, hogy csak akkor jövünk rá hogy milyen magasan járunk, mikor a motoros bőrkesztyűn keresztül Augusztusban le van fagyva a kezünk, ja meg persze aztán egy tábla amin ez ált: Fuornpass 2149 m.





Ez alkalommal elég későn érkezünk meg a kempingbe, Sluderno / Schluderns-be (Olaszország). Ma este nyugodtan fekszünk le, mert az ég tele van csillagokkal sehol egy felhő. Kiterítjük a meg nedves cuccokat, zuhanyzás, megvacsorázunk és irány a sátor.



VI nap

Korán keltem, ez az én napom, hogy miért? Azért mert ma motorozunk át a Passo dello Stelvio-n, láttam egy tucat filmet meg képet a Stelvio-rol és most végre itt vagyunk, számomra egy álom válik valóra. Ez az a nap, amikor úgy érzem, hogy a motorosok mennyországában vagyok.

A Passo dello Stelvio 2757m tenger szintfeletti magasságban, Olaszországban található, a Keleti Alpok legmagasabb leaszfaltozott útja és a második legmagasabb, ami az Alpokat szeli át. Hatvan megszámozott, nagyon éles, mondjam inkább, úgy hogy vadászkanyar található itt, ebből 48 az északi oldalon és minden egyes kanyar egy kihívást jelent a motorosnak. Itt csak úgy tudsz átkelni ha van egy bazi nagy memóriakártyád a fényképezőgépedbe, nem tudom mit csináljak, fényképezek, élvezzem a kanyarokat vagy meditáljak. Majdnem elfelejtettem mondani, hogy az út a 3905 m tengerszint feletti magasságban kiemelkedő, Örtler csúcs mellet halad, ez a Keleti Alpok legmagasabb csúcsa és persze egész évben hó lepi.

















Ez volt a Stelvio északi része, sajnos a képeken nem látszik az egész hágó. azt hiszem, hogy át kellene mászni a szemben levő hegyre és onnan fényképezni.

Folytatom a deli résszel….








Leereszkedünk a déli részen es egy pár kilométer után elkezdődik a Passo di Gavia (2652 m) megmászása, egy újabb hágó, egy újabb álomhely. De azt hiszem, hogy ez jobban fog látszani a képeken.








Brescia-ba érkezve rájövök, hogy elnéztem a térképen a dolgokat és összekevertem Bercetto-t Bresciá-val, úgyhogy a mai napon még előttünk áll 160 km.

 VII nap

Reggel előadjuk Bercetto-t és a egészen Viareggio-ig a tengerpart mellett motorozunk, nagyon klassz érzés mert a jobb felünkön a Tirén tenger, bal felöl meg az olasz Alpok. A mai délutánt egy mezítlábas tengerparti sétával töltjük, egy nagyon pihent délután, ránk fér . Ezúttal nem volt semmi probléma a sátor szegek földbe szúrásával,  úgy mentek a földbe, mint kés a vajba, ez annak volt a jele hogy elhagytuk az Alpokat












 VIII nap

Viareggio-bol Pisa-ba motorozunk, a Pisa-i torony a cél. A pisai torony és környéke turistákkal van megszállva, úgyhogy nem húzzuk sokat az időt, szétnézünk, készítünk pár fotót és irány Róma, persze hogy a tengerpart mentén.





 IX - X napok

Rómában egy ügyes kis fa házikót bérelünk a kemping területen, azért mert itt három napot akarunk eltölteni.




Gondolom, már el lehet képzelni, hogy itt is meglátogatunk egy csomó történelmi épületet , emlékműveket, templomokat, a híres piactereket stb.
RÓMA! …az Örök Város, a világ fővárosa, maga a város a történelem és a modern keveréke, nem tudsz úgy eljönni Rómába, hogy ne csodáld meg a Colosseum-ót, Róma egyik jelképét,  amely mintaként szolgált a későbbi  modern stadionok felépítésének. Mindenhol turisták, itt aztán lehet hallani a világ összes nyelvét, itt olyan mintha mindenki egyenruhát viselne, egy turista egyenruhát, rövidnadrágot és pólót, fényképezőgépet és videokamerát, mindannyinkat elvarázsol, amit Róma kínál.

Itt rájövök, hogy igaz a következő híres közmondás, ami egyben a kirándulás címe is:
































Utolsó nap Rómában ... Meglátogattuk a Vatikánt és a Castel di San Angelo-t:











 XI nap

Ezen a napon Rómából egyenesen Velencébe tartunk, kb. 500 km áll előttünk. Tartunk egy pár pihenőt, kajaszünetet és kora délután elérjük Velencét. Az úton voltak érdekes szakaszok, de a táj ami felkeltette a figyelmünket az egy hosszú felfüggesztett útszakaszon volt és nem lehetett megállni.




 XII nap

Velence, a város, amely a vízen úszik, itt az első dolog, ami felkelti a figyelmed az épületek homlokzatai, súlyosan megrongálva, leesett vakolatok, de ugyanakkor büszkék és gyönyörűek, látni rajtuk az idő által okozott nyomokat. Megcsodáltuk a vízzel teli utcákat, a vízben tükröződő épületek erkélyeit, természetesen meglátogatjuk a Szent Márk teret ( Piazza San Marco) ami tele volt turistákkal, megcsodáljuk a dózsék palotáját (Doges Palace) legvégül de nem utolsó sorban a Rialto hidat.

Velence a világ egyik csodája.




































 XIII nap

Ma a hátunk mögött hagyjuk Velencét is, Szlovénia határa körül a navigáció nem tudja az utat, forgolódunk valami frissen épített útkereszteződésnél,  de a GPS-el nem boldogulunk, úgyhogy kövesük az első útat, ami Szlovéniába vezet .Nem volt a legjobb döntés, mert  Szlovéniát úgy átszeljük egy vidéki útszakaszon, hogy semmit nem láttunk a krumpli és kukoricaföldeken kívül. Megérkezünk Opatija-ba (Horvátország) de itt a tengerpart nagyon full-ba van, úgy döntünk, hogy a következő kemping ami az utunkba akad az lesz a nyerő számunkra, így is alakul, Kraljevican letáborozunk, egy kissé sziklás a hely de nem csodálkozunk hiszen horvát tengerparton vagyunk. Most van az amikor csak relaxálunk, sörözéssel, úszással, napozással töltjük el az időt. 









 XIV nap

A mai nap elmotorozunk Krickvenica-ba  ahol megint a strandolás a fő elfoglaltság, na meg az ajándékboltok.











 XV nap

Irány Budapest! Elég jó tempóban haladunk, mert a tavaly ugyanezen a szakaszon mentünk Horvátországba  és most nem nézelődtünk annyit.

 XVI nap

Az elkerülhetetlen nap, amikor nem tudod, hogy szomorú vagy mert az álom véget ért, vagy elégedett, vagy avval amit tettél és most haza érsz a családodhoz és a barátokhoz.
Most úgy érzem, megtettem mindent, ami tehető volt és belefért ebbe a 16 csodálatos napba, láttuk a hegyeket,völgyeket, tengert, fontos fővárosokat, épületeket, kultúrákat, történelmet  és nem utolsósorba találkoztunk segítőkész emberekkel.
Ez egy olyan kirándulás volt, amit az ember nem tud elfelejteni élete végéig, az emlékek mindörökké megmaradnak.