Hogy miért Ukrajna?... azért mert ez az első motoros kalandunk a határokon túl és azt szeretnénk, hogy különleges legyen.

02.05.2008-04.05.2008

Az útvonal: Marosvásárhely – Szászrégen  -Beszterce – Tihuta Hágó – Bargaului hegység - Vatra Dornei - Vatra Moldovitei – Moldovita – Radauti – Sziret – Cernauti – Hotin - Kamienec Podolskii

Résztvevők: Én és Szidi (DragStar 650), Zsák és Mendy (Virago 535) Pali és Sogi (Virago 535) Levi és Ági (GsXF 600)

Össz. kilométer: 800-900


 I nap

Péntek 02.05.2008  13:30 gyülekezés a tömbházak előtt az udvaron ( egyesek közülünk 13 óráig melóztak).Felpakoljuk a csomagokat a mocikra amikor elkezdődik a buli, azért mondom hogy buli mert ahogy nyeregbe szállunk elkezd zuhogni az eső. Mondhatom, jól kezdődik. Nem akar elállni úgyhogy elindulunk, amikor Szászrégenbe megállunk tankolni már úgy nézünk mintha 500 km-t tettünk volna meg ebben az időbe. Felveszünk még egy rend ruhát magunkra és a következő megálló Beszterce, ahol 5 percre eláll az eső.



Persze mikor elindítjuk, a motorokat megint kezd esni, már kezd elegünk, lenni ebből az esőből, amikor a Tihuta hágóhoz érünk itt egy újabb meglepetés: útjavítás (ha jól emlékszem valami 20-30km).



Ez volt a legrosszabb út, amin valaha végig mentem, ezt az utat választottuk, mert lenyűgöző a táj, de a legfontosabb elfoglaltságunk az, hogy ne hagyjuk magunk mögött valamelyik gödörbe a motor blokkot. Elképzelhető, hogy a max. Sebesség 30km/h, buldózerek meg villanyrendőrök mindenhol. Néhány esési kísérlet után valahogy elérjük az aszfaltot, ekkor már kezdem érezni, hogy nincs nagy melegem, sőt kezdek a motorra fagyni.
Jó érzés életben lenni!


Tartunk egy kis kaja szünetet egy benzinkútnál Vatra Dornei közelében. A pihenő után gyors tempóba folytatjuk utunkat, mert már kezd besötétedni, este 9-et mutat az óra mi meg begurulunk Sucevita-ba. Fel voltunk készülve mindennel, ami egy vad kempingezéshez szükséges, de félig megfagyva,meg zuhogó esőbe nem volt már nagy kedvünk hozzá. Minden hotel, panzió az út mentén foglalt, végül letérünk a főútról és sikerül jó árban egy elfogadható szállást találni. Megszabadulunk a csurom vizes ruháktól  és az első dolog hogy megragadjuk a szilvapálinkás üveget, aztán meg a bort se felejtjük el. Két óra dumálás után csend és béke, mindenki kifekszik.



II nap

Reggel az első dolog hogy kinézek az ablakon, reménykedek, hogy elállt az eső, sajnos az idő kint olyan mintha most jönne a világvége. A ruháink nem tudtad megszáradni annyira át voltak ázva, de mindegy, mert úgyis esik. Tankolunk, egy helyi benzinkútnál majd elindulunk, hogy találkozunk valami Radaut-i motorosokkal, ők is Ukrajnába tartanak. Kis idő múlva meg is érkezünk, ők lefújták a kirándulást az idő miatt. Nincs elveszve semmi gondoljuk, mikor az egyik srác, Bogdan felajánlja hogy segít nekünk. Bogdan 8 csésze forró kávéval vár bennünket, pontosan tudta mire van szükségünk .Elmagyarázza, hogy is működnek a dolgok az Ukrán határnál, elég nagy bürokrácia folyik végben ott. 

Bogdan-al egy közös kép:


Bogdán még kisegít minket a valutaváltással, nem volt eurónk és Ukrajnába romániai lejt nem váltanak be. Miután a pénz probléma megoldódik, megköszönünk mindent Bogdannak és közeledünk a határhoz. A román oldalon átkelünk gond nélkül viszont az ukrán oldalon valamivel komplikáltabbak a dolgok, követjük Bogdan utasításait, de még így is startból áthajtunk az első ellenőrzési ponton, egyszerűen nem vettük észre. Akkor jövünk rá, mikor a hátunk mögött egy nagydarab fehérnép ordibál valamit oroszul. Az ukrán vámosok nagyon feszültek, hidegek, sehol egy mosoly, lehet, a nyelv miatt tűnik, úgy mintha durván beszélnének egymás közt is, mintha valami koncentrációs táborba lennénk, a papírok ellenőrzése után szabad utat kapunk. Na, szóval Ukrajnába vagyunk, az első dolog a pénzváltás, na meg egy pár fotót is készítünk.


Az út a Chernovtsy-ig meglepően jó, széles utak, nincs nagy forgalom. Több gyanús autó is látunk az útszélen, sötétített fekete ablakokkal, a visszapillantó tükörben látni, hogy 4-5 személy van bennük. Első benyomásom Ukrajnáról: mögöttünk vannak vagy 5-10 évvel, szegénykés ország, az autók nagy része régi orosz kommunista korszakból való, látunk egy pár BMW-t meg Mercedes-t is természetesen fekete sötétített ablakokkal. Az emberek úgy néznek ránk, mintha soha nem láttak volna motorokat.
Chernovtsy- be egy 100-as Audi megáll az út közepén előttünk, két fiatal srác száll ki az autóból, és kezdnek Levinek valamit oroszul magyarázni, valami euróról van szó, azt hiszem, van egy problémánk, de végül valahogy megértette, hogy azt kérdik, menyiért adja el a motort. Valahogy kézzel lábbal megmagyaráztuk, hogy nem eladó. Chernovtsy utcáin elvesztődünk,a navigáció haszontalan, el lehet képzelni, hogy nem tudja elolvasni a cirill írást a táblákon, megpróbálunk némi információt szerezni angolul, de nincs eredmény, senki nem beszél angolul. Végül találkozunk egy román teherautó-sofőrrel és ő megmutatja a helyes utat. Elhagyjuk Chernovtsy-t, és emlékeztetlek titeket, hogy továbbra is esik az eső, mintha leszakadt volna az ég, az út elég egyenes és már megint kezdünk megfagyni, így kénytelenek vagyunk szinte csúcssebességgel haladni, míg el nem érjük Hotin-t. Hotin egy szerény kis helység, de van itt egy gyönyörű vár,egy kis ideig csodáljuk csak a várat, mert már nagyon fázunk. Az eredeti tervben az i szerepelt, hogy eljutunk Komenec-Podolski –ba is de már nem bírtuk, annyira ki volt hűlve a testünk. Készítettünk néhány képet a vár körül úgy hogy még a sisakot se vettük le a fejünkről, ittunk egy forró csokit, vásároltunk néhány ajándéktárgyak és kb. 40 perc múlva már úton vagyunk Románia fele.






Visszafele megállít a rendőrség minket, de szerencsére csak hogy megcsodálják a motorokat, kérik Levitől, hogy egy kerekezzen egyet, persze ő nem hajlandó, soha nem tudhatod, mi van a rendőrök fejébe. A vámosok azt kérdik tőlünk, hogy van e drog nálunk, mi nevetve igent mondunk, majd egyik vicces tiszt azt mondja haverjának, hogy mi motorosok vagyunk, és arany csempészettel foglalkozunk nem kábítószerekkel, és ezzel együtt betessékel Romániában. Utólag hallottam valakitől, hogy az egyik srácot az ukrajnai repülőtéren megkérdezték a poggyász tartalmáról, és viccből azt felelte, hogy egy bomba. A hatóságok őrizetbe vették és 2 hónapba került ameddig elengedték, most már tudom, nincs több vicc a vámhatóságokkal. Radauti-on beköszöntünk még egyszer Bogdan-hoz, ez egy jó dolog, mert pont kifogyott az üzemanyagom, Bogdan megint segít az üzemanyag-problémát megoldani. Visszatérünk ugyanabba a panzióba, jól megvacsorázunk, iszunk egy pár üveg ukrán sört, egyszer csak azt mondja a tulaj, hogy vendégünk van,  Bogdan ,ez egy nagyon kellemes meglepetés.




III nap

Reggel,10 óra, eső, a jókedv az megvan és már indulhatunk is.

Sucevita kolostor




15-20 kilométer után eláll az eső, nagyon jól esik, végre normálisan tudjuk csodálni a tájat, kanyargós utak….



….egyszer hallok egy autódudát, előrenézek, látok egy lovat csúszni az úton és utána Levi-éket és a motort. Levi gyorsan felszökik és néhány másodperc múlva Ági is, szerencsére rendben vannak. Segítünk nekik eljutni az út szélére aztán meg a motort állítjuk fel. Néhány apró sérülés mind kettőjükön, Ági megütötte a medencecsontját, de nincs törés vagy repedés viszont a motor tönkrement, az olaj is szivárog így muszáj hazavitetni.





Szóval mi is okozta ezt? Hát az autó, aki megnyomta a dudát, a ló az út menti sáncba volt felügyelet nélkül, a duda hallatán a szerencsétlen ló megijed és Levi elé ugrott. Az idióta autós meg se állt. Miközben a rendőrséget várjuk, megtaláljuk a lovak gazdáját is. Miután megérkezett a rendőrség megpróbáljuk "összerakni" a motort annyira, hogy legalább a rendőrségig el tudjunk menni, és ott várjon egy furgont ami majd hazahozza őket. Miután befejeztük a papírmunkát a Vatra Moldovite-i rendőrőrsön, elbúcsúzunk Levi-éktől és folytatjuk utunkat hazafele. Az idő megengedi, hogy néhány képet  készítsünk a Bargaului hegyekről, és még mielőtt a Tihuta hágót elérnénk most már ki lehet tálalni, megint kezd verni minket az eső.





Most már nem is érdekel, a tökünk tele van már az esővel, úgyhogy felnyitjuk a sisakokat és elkezdünk torka szakadatunkból „énekelni”, egyedül Mendy mérges, de ő mindig mérges :P



Végül biztonságban érkeztünk haza, és ez volt a 2,5 napos motoros élményünk. Talán sokkal jobban sikerült volna, ha az ESŐ nem tartott volna egész végig velünk.