2011.07.13-17
Ez a túra nagyon spontán indul, szoval nem volt előre tervezve semmi és csak úgy barangolunk egyik helyről a másikra.
A térképet nézve a Transzfogarason akad meg a szemem, igy hát ez lessz az első célpont.
A Transzfogaras-i útról annyit, hogy a Fogarasi-havasok központi részén keresztül halad át, 90 km hosszú és 2042 m magasságig vezet fel, majd egy alagúton halad át a főgerinc alatt, összesen 578 hídja és viaduktja, valamint 5 alagútja van.
Jeremy Clarkson - Top Gear - a Transzfogarasról: “It is the most amazing road I've ever seen! This is the best road in the world. Thank you Romania for having this and can we stay here forever?”
Mike Carter – The Guardian - a Transzfogarast Europa top 10 útszakaszai közé sorolta “A highway to heaven For the 35km highway that charges and snakes over Romania's Fagaras mountains is, quite simply, one of the greatest buttock-clenching, white-knuckle biking roads in the world.”
Bedobunk pár dolgot a táskákba és korán reggel már a Kárpátok kanyargós útjain poroszkálunk.
A táj festői szépségű panorámával rendelkezik, de erről inkább a képeket hagyom árulkodni.
A vízesés
Nagyon sok külföldi motorossal találkoztunk
Balea tó
Kettesben a tónál
Táplálékbeviteli pihenőt rendezünk, ezzel újabb erőt gyűjtünk a további km-ekhez. Kaja utan nekiesek az eddigi jól bevált tájékozódási eszközömnek, a térképnek. Rövid böngészés után megvan az újabb uticél a Szent Anna tó.
Késő délután landolunk, megkérdezzük a kemping alkalmazottat, hogy hol a biztonságosabb sátrat verni, azt mondja tökmindegy mert éjjel úgyis meglátogatnak a macik.
Körbenézek, látok 3 motort, így könnyű dönteni hogy hova táborozunk.
Semmiperc alatt felállítjuk a sátrat és kipakolunk, időközben az egyik motoros srác bevállalja, hogy megmutatja a motorozás alapjait a velük tartó csajnak. Gondolhatjátok, hogy hamar megbarátkozunk, egy kis dumálás után kiderül hogy Zalaegerszegről jöttek egy erdélyi túrára.
A jó Hargita sör mellett késő estig egész jól elcsevegünk aztán mindenki elvonul a saját kis "luxus-nomád" (ezt Attilának szántam) pihenőhelyére.
A kényelemél nincs is semmi gond, inkább a barna macik jelenléte zavar és nem enged aludni, próbálom elzavarni őket de semmi eredmény.
Egész éjjel a sátrak közt mászkálnak, dörmögnek és megdézsmáljak az esetlegesen kint felejtett kaját, reggel 5 körül megunják a terrorizálást és eltűnnek a fák közt.
Adrián, Miki és Attila(balról jobbra)
Korán reggel
Lefele haladva, a mobilom csengőhangja töri meg a csendet, Adrian beszól, hogy ők megérkeztek a motoros tálakózóra.
Pár órával később már a mi karunkon is virít a zöld Blues Riders Weekend-es karkötő. Itt meg összefutunk pár régebbi ismerőssel és új Borszék-i srácokkal is megismerkedünk, gondolhatjátok, hogy nem unatkozunk.
Reggel a magyarországiak elindulnak hazafele, minket pedig a borszékiek meggyőznek, hogy maradjunk, maradunk is és nem bánjuk meg, újra nagyon jól telik el az idő.
Egy utolsó kép(Adrián, Nati,Attila,Szabi,Szidi és Miki - balról jobbra)
....hamarosan még egy csoportkép a borszéki bandával........
Este egy vihar próbál bekavarni, de ahogy a képeken is latszik nem jár nagy sikerrel.
Buliiiiiiiiiiiiiii vaaaaaaaaaaaaaaaannnnnnnnnnnn!!!!!!!!!
Reggel telefonszámot cserélünk a srácokkal, majd hazafele becserkésszük a Bucsin hágó kanyarjait.
És egy kis videó:
Responses to "Barangolás Erdélyben"