Na hali, összeállítottam egy kis leírást az utolsó kiruccanásunkról ami egyben az első is, mint fiatal házaspár. Fel is dobtam Szidinek egy pár napos gurulás ötletét, ezúttal a nyugati kárpátokban barlangokra vadászunk... ki is néztem egy jó néhányat, vannak köztük híresek, ritkaságok is, na meg nem annyira ismert de annál vadabb "lyukak" is.
Fontosabb látnivalók köze besorolnám az Aranyősfői Jégbarlangot(Pestera Scarisoara), a híres Medve barlangot(Pestera Ursilor), a Csodavárat(Cetatiile Ponorului) és nem utolsó sorban a Tordai Sóbanyát(Salina Turda).
Péntek reggel felpakoljuk a vasat, tankolunk a város széli benzinkútnál, most kezdek igazán rájönni mennyire drága is a benzin mikor a megszokottnál jóval többet fizetek egy teletankért. Mozgásba is lendítem a gépet,bemelegítek a Torda és Kolozsvár közötti 50 km-es autópálya szakasz előtt, a pálya hamar véget ér és Kolozsvár után letérek Jósikafalva (Belis) fele.
Szidi elkezd lőni pár képet menet közben:
A Jósikafalvai víztarolón:
Egy panoráma:
A hegyekbe vezető utakon már nem annyira mindennapos képek tárulnak elénk, legalábbis itt az állatok nem igazan akarnak leszállni az útról, alig lehet kikerülni őket....
Itt mar rosszabbnál rosszabb utakon csalinkázunk, de egyre vadabb és szebb helyeken gurulunk.
,,,,sőt egyesek még megállnak pózolni is,,,
VISSZAMENJÉL !!!
Egy kis pihenőt tartunk a tetőn...
Ezután betámadom az egyre komolyabb erőfeszítésekkel járó terepet,nemsokára elkap egy jó nagy villámcsapásokkal meg mennydörgésekkel díszített ítéletidő(szerencsére fel vagyunk készülve és van nálunk esőruha). Az eltervezett Csodavár fele vezető út a sok olvadás meg esőzések miatt, már az elején járhatatlan. Meg időben megtudjuk a helybéliektől, hogy a hó miatt az "út" le is van zárva, megfordulunk és úgy döntünk, hogy megpróbáljuk megközelíteni majd a Kárpátok másik oldaláról.
Egy kis idő után az eső is eláll, úgy latszik az idő velünk tart, így hát az Aranyősfői-jégbarlang fele csapatunk, a táj lenyűgöző és egyre vadabb.
Fél 6 fele megérkezünk, épp időben ... még beleférünk,,, befizetünk és lemászunk a szűk meredek lépcsőn.
Ahogy ereszkedünk egyre jobban lehet érezni a hideget, pedig motoros ruhába vagyunk....hááát itt már észre lehet venni hogy jégbarlang...
"A barlang felfedezésének időpontja nem ismeretes. Bizonyos azonban, hogy 1863-ban Adolf Scmidl leírást és térképet készített róla.A barlang 1165 méterrel a tengerszint felett található, 105 méter mély és 720 méter hosszú, a bejárat átmérője 50 méter.
A jég térfogata 75 000 m3, vastagsága 26 méter. A hőmérséklet nyáron általában +1 °C-ig emelkedik, télen −7 °C-ra süllyed."
A bejárat
A bejárat
Nem is olyan könnyű terep csizmával lemászni ezen a 48 méteres vaslépcsőn.
A nagyterem 108x78 méteres.
A Templom (nagyobb mint amekkorának látszik).
Fényképezkedünk egy darabig aztán eloltják a fényeket, ideje menni.
Elég fáradtak vagyunk, de azért még egy képre megállunk.
.
Veszettül hideg kezd lenni, a föld is nedves, feladjuk a sátrazás ötletet és egy szállás helyet keresünk.
Felsőgirdán(Garda de Sus) kaptunk is egy szép panziót, legalább nem fogunk megfagyni gondoltam, sőt a tulaj úgy befűtött, hogy egész éjjel csorgott a víz rólam.
Reggel nem sietjük el a dolgokat, nyugodtan megreggelizünk.A Medve barlang fele vesszük az irányt, itt már nem terepezünk. Elég jó az út, szinte nulla a forgalom, elég jól lehet tépni, dél körül már a barlang bejáratánál várjuk az idegenvezetőt.
"A Medve barlang - Románia leghíresebb barlangja
A barlangot 1975. szeptember 17-én véletlenül fedezték fel. A Kiskóh-i márványkitermelés egyik robbantása során, keletkezett az a lyuk, amin először lépett be ember a barlangba. Mindössze 1,5 km hosszú, ebből 521m a tudományos kutatást szolgálja, és nem látogatható. A felső, látogatható szinten található képződmények képei, már világszerte ismertek.A kb. 45 percet tartó látogatás, a Medvék folyosóján kezdődik, ahol több barlangi medve (Ursus Spelaeus) csontvázát találták, amely már több mint 10 000 éve nem lakja a Földet."
Hát igen, az idegenvezető, egy 40-50 év körüli pasi, aki csak románul beszél(nem értem hogy lehetséges, de itt Romániában már semmi nem lep meg). Rajtunk kívül még volt egy Budapesti csapat és valami lengyel fiatalok. Egy pár mondat után láttam, hogy senki nem ért egy kukkot sem, így hat bevállaltam én az idegenvezetést. Kisegítettem őket mint egy rendes polgár és még fotózni sem engedtek csak ha kifizettük volna a fotózási díjat, amit elég drágának tartottam, szerencsére sunyiba sikerült lekapni egy pár képet a mobillal.
Egy kép az egyik medve csontvázról Wikipédiáról
A medvebarlangot a hátunk mögé hagyva, Pádis fele rongyolunk a 8 km hosszú szerpentinen.
Itt megint terepezés egészen a Glávoi völgyig,
Annyira szuper a hely, hogy ezt így ünnepeljük meg
Elkezdünk ereszkedni
A völgybe leereszkedve megtudjuk hogy a Csodavár körül nagy még a hó és állítólag nem lehet bejutni csak a teraszokon lehet végig menni. Elhatározzuk hogy ezt majd egy másik alkalommal, egy gyalog túrán lesz érdemes megnézni,
Csodás panoráma, megpróbálunk belevegyülni a környezetbe és egy jót ebédelni.
Ebéd után kievickélünk Pádis fele, helyenként az út mentén még havat lehet találni, na meg nagy munkálatok vannak folyamatban, építik az utat.
Virágmező a hó folt körül
Csodálatos
Ez már nem annyira - szégyentelen, korlátlan fa irtás
Egy darabig a Melegszamos mentén toljuk, aztán eltérünk a Menyasszonyi Fátyol vízesés fele,
Ezután már csak a megszokott E 60 -as út na meg az unalmas autópálya, este 10 körül garázsba tesszük a motort.
Kihasználom ezt az alkalmat és beillesztek egy pár képet a Torda-i Sóbányáról ( ez is a túra része lett volna, de a sóbányát meglátogattuk ezelőtt egy pár hete a haverokkal)
A lift:
Hamarosan remélem összevágok egy mozgóképet is, addig is minden jót !
Cavemaaan 720p from Hosszu Toll on Vimeo.
Responses to "Barlanglakó"